Sziasztoook!

Tudom, már kicsit régen jelentkeztem, de meg tudom magyarázni... :D

Rengeteg dolog történt Velem/Velünk az elmúlt időben, de haladjunk csak szépen sorjában.

Charlecote

A Lulworth-i kalandunk után angliai körutunk következő állomása a Charlecote Park lett. Soma gondolta, hogy igazán élvezetes túra lesz a számomra, hiszen "olyan kastély van ott, amilyen a filmjeidben szokott lenni".

Ennek ellenére mégsem a viktoriánus villa volt, ami a legjobban lenyűgözött, hanem az azt körbevevő park. Hatalmas birtok, kevés hasznos területtel, de nagyon izgalmas, hogy rengeteg szarvas él ott, akik szabadon kószálnak fel s alá. Igazán fantasztikus élmény volt látni egy hatalmas agancsos szarvast átsétálni előttünk, csak pár méterre az úton.

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Még az ide vezető úton beugrottunk megnézni a Chesterton Windmill-t, aznap annyira fújt a szél, hogy igazán sajnáltam, hogy már nem működik. Ennek ellenére gyönyörű látványt nyújtott ez az 1600-as évekbeli szélmalom a dombtetőn.

Halloween

Ezekben a napokban már hatalmos volt itt a halloween-i felhajtás! A gyerekek tényleg járnak csokit gyűjteni (de nem mindenkihez csöngetnek be), minden tele van dekorációval és milliónyi tökhöz lehet hozzájutni. Úgyhogy természetesen engem is megfertőzött a halloweeni szellem és úgy döntöttem Nekem most muszáj lesz tököt faragni és halloweeni ocsmányságokat készíteni. Remélem sikerült! ;)

• 
• 

Kenilworth

Somával English Heritage tagok lettünk! Ez annyit jelent, hogy kb. 100 fontért egy évig minden English Heritage látványosságot ingyen nézhetünk meg. (Általában egy felnőtt belépő 10-12 font körül mozog). Mivel gondoltuk, nem a Kenilworth-i kastély lesz az egyetlen, amit még meglátogatunk egy éven belül, így szerintünk jó üzletet kötöttünk. Kaptunk egy szép vastag füzetet is, hogy mi mindent láthatunk ingyen. (Már alig várom a következő túránkat! :P)

Kenilworth elég romos állapotban van, nem olyan szépen felújított, mint mondjuk Warwick volt, de ezzel együtt volt meg a maga varázsa. Tudni kell, hogy a Dudley-k birtokolták ezt a földet és I. Elizabeth királynő többször látogatott el ide (saját lakosztályt építtetett Neki a házigazda, aki hiába kérte meg többször a királynő kezét).

Látványosságként, egy órakor, a kastély udvarán muskétás bemutatónak lehettünk szem és fültanúi.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Amit érdekesnek tartok még elmondani ezzel a túrával kapcsolatban, hogy hogyan is zajlott az ebédünk. Itt az angoloknál szokás, hogy vasárnaponként ilyen pubokban, étteremszerűségekben úgynevezett carvery van. Ennek az a lényege, hogy egy hústálat kap a vendég és gyakorlatilag korlátlanul választhat hozzá köretet. Természetesen degeszre ettük magunkat és mindenből kértünk egy keveset, a hústál tartalmazott marhát, disznót és pulykát is. Biztosan meglátogatunk majd hasonlóan működő helyeket a közeljövőben ismét! :P

Remember, remember 5th of november

Biztos hallottátok már ezt a frázist, Guy Fawkes ismerős lehet a V for Vendettából, vagy az Anonymous hekkercsopi miatt. Guy Fawkes volt az egyik kitervelője a Puskapor tervnek (Gunpowder Plot) 1605-ben, mikoris fel akarták robbantani az angol parlamentet. Annak örömére, hogy a terv meghiúsult - mert a címszereplőt letartóztatták - azóta országszerte tűzijátékokkal ünnepelnek. Guy Fawkes Éjszakának (Guy Fawkes Night), vagy Máglya éjszakának (Bonfire Night) is nevezik november 5. estéjét.

Itt, Rugbyben is felbolydult a város, már pár nappal az esemény előtt elkezdték lőni innen-onnan esténként a tűzijátékokat, de a legnagyobb városi csinnadrattára november 4-én (szombat) este került sor. A hozzánk közeli parkban szerveztek mulatságot, aminek a záró eseménye volta a tűzijáték. Koncertek voltak délutántól, vásári játékok és eledelek. Hatalmas tömeg gyűlt össze a parkban, én úgy éreztem, hogy kb a fél város eljött megnézni.

Én, aki hozzászoktam az ilyen eseményeken a magyar haknizenéhez, hihetetlenül jó élmény volt, hogy az angol haknizene pont olyan zenekarok kiváló nótáiból áll, amit annyira szeretek (pl. Blur, Pulp, Verve, vagy Oasis).

Ráadásul a tűzijátékban sem kellett csalódnom. Fejenként 7 font volt a belépő, amelyet a szervezők jótékony célra ajánlottak fel, de számomra minden fontot megért. Híres filmzenékre illesztették a látványt, így az egész egy lapos, unalmas robbantgatás helyett igazán izgalmassá vált. Mindig vártam, hogy mi lesz a következő, ami megszólal és vajon, hogyan interpretálják kedvenc filmeim (mint a Harry Potter, Star Wars, Oroszlánkirály, vagy akár a Trónok Harca) főcímeit az attrakcióhoz. Ugyan nagyon hideg volt az este, de én, aki már megannyi budapesti, nagy, huszadikai csinnadrattát láttam, teljesen el voltam varázsolva. Személyesebbnek éreztem. Úgyhogy már nagyon várom, hogy jövőre esetleg mi mással rukkolnak elő. :P

Priviben tudok küldeni videórészletet, ha valaki esetleg pontosítást kérne. ;)

Nem mindennapi mindennapok

Éééés ismét elérkeztünk a PERSONAL ALERT részhez! :D

Már sokatokkal megosztottam a legeslegjobb híremet, de talán már bátorkodhatok hivatalosan is bejelenteni, hogy VAN MUNKÁM! :)

Igen, kedves barátaim, dagadó mellel a büszkeségtől oszthatom meg a hírt, hogy felvettek Marketing asszisztens pozícióba a 20/30 Labs céghez Northamptonban (lehet bekövetni Twitteren, meg Facen, meg mindenhol :P). Ugyan egy órát kell utazgatnom minden reggel vonattal, meg bicóval, de van munkám, méghozzá szívemnek eléggé kedves! ;)

Múlt hét szerdára hívtak el interjúra. Persze először nem is igazán akartam menni, merthogy úgysem sikerül, most csak azért, hogy beégjek semmi kedvem. De aztán csak rávettem magam, felkészültem rendesen és túlestem az interjún. Egészen elégedett voltam a teljesítményemmel, hogy értelmesen tudtam magam kifejezni angolul és képes voltam érdemben kommunikálni az interjúztatókkal. Másnap már hívtak, hogy akkor szeretnék, ha egy próbahéten részt vennék és ha minden jól megy, pénteken szerződést is kapok.

A bicikli út egy természetvédelmi területen visz át, íme egy válogatás a múltheti utaimból:

• 
• 
• 

Szuper kihívásokat kaptam egész héten, szemezgetve abból, hogy milyen feladatokat kell majd ellátnom és mindennel elégedettnek tűntek kollégáim. Ami be is bizonyosodott, mikor csütörtök délután behívtak, hogy na akkor szeretnének felvenni! Úgyhogy öröm-boldogság-unikornisok-és-csillámpónik! :DD

Sajna tegnap beteg voltam, úgyhogy még nincs aláírva a szerződés, de hétfőtől igazi, menő munkahelyem lesz Angliában. Amúgy igazán barátságos mindenki, csütin a kutató laboros csopival (3 fő) ebédeltem, iszonyat koncentráltam, de néha a témát is nehéz volt követni, annyira gyorsan beszélnek. De előbb-utóbb csak belejövök! :)

TOP 5 angol furcsaság (a pozitív lista)

Rájöttem, hogy valamiért általában többnyire negatív a mérlege a TOP 5 angol furcsaságnak, úgyhogy itt az idő kompenzálni, mert van egy csomó pozitív furcsaság is:

1. Bocsánatot kérnek! És erre most van egy konkrét példám, mert múlt kedden volt egy kis zűrzavar és nem mentek a vonatok se jobbra se balra. Nekem mázlim volt, épp elértem az utolsó vonatot, amivel még haza tudtam jutni, de láttatok Ti már ilyet a MÁV vonalain?
2. Minden vonatállomás akadálymentesített, vannak liftek, de akkorák, hogy kerékpárral is lazán beférhess.
3. Az autóutakon fényes spotokkal is jelzik az utak szélét, nem csak egy fehér fényvisszaverő csíkkal. Így sokkal távolabbra is látható, merre kanyarodik az út.
4. Mindenhol van bicikli út, de legalábbis valamennyi (és ez vidék)!
5. Nagyon udvariaskodók, minden reggel megállapítják a kollégák, hogy: You're allright. Nos, sajnos még nem jöttem rá, hogy egész pontosan, erre hogyan is kéne reagálnom. :P

-1: És nem, nem bírom ki, hogy ne írjak valami negatívat is. :D Borzasztóak az online buszmenetrendek!

A visszaszámlálás is elkezdődött, ugyanis 10 nap múlva személyesen is találkozhatunk! ;)

Addig is millió csóóóók!

 

 

 

Sziasztooook!

Van egy hatalmasan-frenetikusan-fantasztikus hírem, végre van rendes internetünk!!!

Nem kell többé a mobilnet mocsarában vánszorognom, véééégre, másfél hónap kín-keserves szenvedés után egy PC-ről írom Nektek ezt a blogbejegyzésemet! (Tűzijáték, csinnadratta, egyéb hangutánzószavak...) Még nagyon friss a dolog, csak pár órája történt, de már alig vártam, hogy megoszthassam Veletek az elmúlt két heti élményeimet. :)

 

Jurassic Part

Bizonyára láttátok már a képeket, amiket itt-ott megosztottam, hogy milyen gyönyörű helyeken járok. De, hogy mik is ezek. Nos, 2 hete hétvégén a Jurassic Part-ra (hahaha) azaz Jurassic Coast-ra mentünk, ami an angol csatornánál lévő tengerpartot jelenti (154 km hosszan terül el és a Világörökség része). Igazából szemben már Franciaország van, de persze nem lehetett ellátni odáig. (Aha, a föld lapos...) Azért nevezik jurassic partnak a helyet, mert egy csomó fosszíliát találtak itt a dinói időkből, plusz egy csomó ősezeréves szikla csodálható meg. Szóval ha nem lett volna elég csábító kimenni a tengerhez, engem már ezzel megvett Soma, hogy oda mindenképp el kell menni.

Mit ad Isten, pont útba esett a leghíresebb angol nevezetesség a Salisbury-síkságon:

STONEHENGE. :) 

• 
• 
• 

Biztos hallottatok már mindenféle legendákat Stonehenge-ről, hogy hogyan keletkezett, hogy mikor is (mert ugye azt sem tudják pontosan), hogy mivégre, szóval az emberiség történelmének egyik igen nagy talánya. Számomra azt hiszem a legkedvesebb teória továbbra is az áldozati oltár funkció marad. 

Persze, annyi turista nyüzsög a több ezer éves látványosság körül, hogy kb. 20 fontért tudnak jegyeket eladni azért, hogy köveket bámulj 10 méteres távolságról. (Jó, jó buszokkal odavisznek a parkolóból.) Mi inkább az ingyenes verziót választottuk, plusz 5 méter távolságról, tömegmentesen.

Miután körbejártuk az építményt amennyire lehetett, tovább is indultunk a tengerpartra Portland irányába. Szeretném, ha a képek beszélnének helyettem, mert szinte leírhatatlan, hogy milyen természeti szépségei vannak Lulworth és környékének. (Különösképp egy ilyen magyar kislánykának, akinek nem sok köze volt a tengerhez életében.) 

 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A Durdle Door természetesen azért olyan menő, mert egy átjáró a sziklában :P Ezért itt semmiképp sem hagyhattuk ki a fotózkodást. Annak ellenére, hogy mi sapkában-sálban nyomultunk, voltak olyan bátor angol és indiai stb. vitézek, akik a borús idővel dacolva is meg-megmártóztak a tengerben. 

Igen, ők például gyerekek.

A part pedig tele volt halotthínár hordalékkal (aki régebb óta ismer, az nagyon jól tudja, hogy ezeket a növényeket sosem szívleltem), de most figyelmeztetéseket is olvasni lehetett a parton, ugyanis ezeket az izéket hozták magukkal (állítólag mérgező, bocsesz de most nem próbáltam ki igaz-e) :

 De, hogy valami csábítót is mutassak ezután a gusztustalanság után: a parton volt egy kis bódé kábé, ahol leülhettél a tenger mellé és megebédelhettél, megkávézhattál. Kéremszépen itt ettem életem egyik legfinomabb tengeriherkenytűs ebédjét! A két fős tál nem csak iszonyatosan finom volt, vagy épp rohadt jól nézett ki, hanem ráadásul az ára is meglepően olcsó volt az angol viszonyokhoz képest. Ezért a laktató finomsághalmazért csak 12 fontot fizettünk összesen.

 

Más csudiszupiságok

Ami a hétköznapokat illeti, már dolgoztam is egy raktárban 3 napig és fel is mondtam (szörnyű volt), tegnap voltam interjún a Royal Mail-nél (de azt hiszem az sem lesz sokkal jobb meló :P) és a mobilnettel nem nagyon tudtam leadni az életrajzom sem több helyre, úgyhogy munka fronton továbbra is lappangás van.

Túl vagyok az első Midlands röpimeccsemen, az igazolásom annyi volt, hogy küldjek egy képet magamról és viszont látásra... :D Egyébként nyertünk, de másfél órát kellett kocsikázni, hogy eljussunk az ellenfél termébe. Jó volt újra a pályán, hozzá tudtam tenni a győzelemhez, kiváltképp, mert csak hatan voltunk és esély sem lett volna lecserélni. ;) Egyébként ebben a ligában én egy elég erős játékosnak számítok, ami meglepő az otthoni viszonyokat tekintve. Ennek ellenére úgy érzem, edzi bá nem kedvel valami nagyon. :P (Pedig Nekem elhihetitek, angolul annyira vagyok nagyszájú, hogy semennyire... bár igen, tudom, néha az arcom beszél helyettem...) 

Egyre jobban és jobban kedvelem az itteni magyar srácokat, akikkel a péntek-szombat (és néha más) estéinket szoktuk tölteni, szóval ne aggódjatok, azért van, aki szórakoztasson (ha épp Soma már hiába erőlködne). Például Ti tudtátok, hogy Miskolc környékén a húslevest TÖLTELÉKKEL eszik??? 

További 5 angol furcsaság:

• a billiárd kifejezést nem ismerte a kocsmában a csaj, merthogy az american pool
• van olyanjuk, hogy konzerv rákhús
• van olyanjuk, hogy citromos dzsem (valamiért Somának bejön)
• sótlan a pisztácia
• ugyanannyiba kerül egy liter Smirnoff, mint egy liter Bacardi és ennél olcsóbb a liter Malibu

+1: felcsöngetnek és be is jönnek a házba a Jehovák, a Unicefesek, a mindenki és vasárnaponként a városközpontban 5 méterenként vannak adománygyűjtők egy kifejezetten aprógyűjtésre készített dobozkával.

Amúgy képzeljétek el, vezettem! Jó, csak egy parkolóban és jó, csak az elindulást meg megállást gyakoroltuk, de akkor is. :D (Közben nagyon vigyáznom kellett, hogy ne üssem el az arra ugrabugráló nyuszikat. :P)

 Azt még, hogy mi a titokzatos projektem, még mindig nem árulom el, mert most, hogy végre lett netem tudom csak beleásni magam igazán a dologba, de nem unatkozom mostanában. :)

Már csak 4 hét és megyünk haza, remélem tudok majd találkozni mindenkivel. Én mindenesetre már nagyon várom! 

Millió csók:

Edina

 

 

 

 

 

Szerkesztői köszöntő

Kedves olvasóim, igen drága barátaim, családtagjaim! Ma egy hónapja, hogy áthelyeztem a székhelyem Anglia kábé kellős közepébe Magyarország szívéből. Ez idő alatt nem váltottam meg a világot, de végre úgy érzem, hamarosan sikerül beilleszkednem. Ugyan messze még a cél, de legalább azért már van és szeretném megosztani Veletek azokat a förtelmes procedúrákat, amiken végig kell menni mindezért. Remélem, érdekesnek találjátok majd! :)

Millió csók:

Edina

 

Időjárás

Szokásos, némi napsütéssel. Egészen elviselhető, szinte minden nap látni az eget! ;)

Hírek

A második 5 angol furcsaság

1. Konnektorok…
2. IKEA párnaméretek… Van ennek értelme? Hogy az IKEA-s párna 2x olyan hosszú, de ugyanolyan széles, mint Magyarországon?
3. Hiánycikkek! Értem én, hogy olyan fantasztikus magyar ízeket az angolok soha életükben nem éreztek, mint, amit a túró, tejföl, a pálinka, vagy egy jó kolbász adhat. Megértettem… De a darált dió és a lekvár az tényleg smafu? Hogy citromlé az csak cukrozott van és a makarónit meg valamiért 2 centis darabokba kellett szétcincálni, azt már végképp nem tudom hova tenni...
4. Vöröshagyma = lilahagyma. Valamiért, ezek az elvetemültek a lilahagymát nevezik vörösnek.
5. Saver menü = sajtburger. Ha az ember azt hallja, hogy menü, akkor valami több összetevős fogásra gondol. Na ez a McBrit-ben nincs így!

+1           Ugyanannyiba kerül egy pint cider, mint egy pint sör. Wohoooo!

Gazdaság

Hogyan NE szerezz NI számot 21 nap alatt

Ha nem akarsz NI számot szerezni,- ami a National Insurance rövidítése és annyi a lényege, hogy kell a munkavállaláshoz Angliában (más összeget adózol miatta) – akkor csak annyi a dolgod, hogy hallgatsz mindenkire aki azt mondja, hogy hívd csak őket, majd egyszer felveszik… Hát NEM, nem veszik fel! Hálistennek egy telefonszámon érhetőek csak el (de ha tudsz wales-iül, akkor duplázódnak az esélyeid) és azt pedig nem hajlandóak felvenni. Nekem ne próbálja bemesélni senki, ha kereken 28 percig hívsz egy ügyfélszolgálatot, akkor nem jutsz ügyintézőhöz ennyi idő alatt…

Angliában ezt egy kormányzati szerv intézi a Job Centre Plus, akiket egy adott telefonszámon lehet elérni. Se e-mail cím, se cset, se sms, csak hívni lehet őket. Vannak ilyen helyi kirendeltségeik. Kétségbeesésemben oda is bementem, ahol mondták, hogy nem tudnak segíteni, hívjam őket továbbra is, ők nem tudnak interjú időpontot szerezni Nekem. Kerestem hol tudok panaszt tenni. Meglepő, de azt a vonalat sem vették fel és sem e-mail cím, se semmi.

Szóval a végső megoldás a személyes időpontkérés volt. Mivel Coventry-ben van az a Job Center Plus, ahol az interjúkat lebonyolítják és Soma ott dolgozik (meg ő azért egyébként is kedvesebben tudja már elküldeni az anyjukba az embereket angolul, mint én) ezért ő járt el az ügyben. A recepciós nő szintén le akarta rázni, hogy telefonálni kell és talán HA én magam megyek be személyesen, (mert az nem elegendő h valaki leadja az összes adatomat, hátha helyettem akar adózni a rohadék) akkor talán lesz valami. De Soma végül fogta magát és odaült valami ügyintézőhöz (és itt most megjegyezném h ezt így nem szabad és nem lehet csinálni és meg se történt) de hétfőn végre megyek interjúra, hogy megkapjam az NI számomat!!!! (Csinnadratta, tűzijáték és harangszó!!!)

Dolgozni, vagy nem dolgozni, ez itt a kérdés

2 heti végeláthatatlan napi több órás melójelentkezgetések után végül kaptam 3 visszahívást, hogy menjek el interjúzni marketing asszisztensi pozícióra. Nos, egyikre sem mentem el. Két oka is van a dolognak. Az egyik, hogy 2 meló Leicesterben (ami 1,5 óra távra van tömegközlekedéssel), a 3. pedig Birminghamben lett volna (ami 1 óra távra van tömegközlekedéssel). Szóval nincsenek a szomszédban, de ami még fontosabb, hogy ráébredtem, hogy kevés vagyok, mint macisajtban a brummogás angolügyileg ahhoz, hogy egy épkézláb írásos anyagot össze tudjak hozni marketingcéllal, nemhogy még elő is adjam… Miután erre a szörnyűséges felismerésre jutottam, megbarátkoztam a gondolattal, hogy már csak elpusztulni érdemes. Végül egy halvány reménysugár még felsejlett előttem, hogy talán egy ideig  tök mindegy lenne, hogy mit dolgozom, asszimilálódjak, szerezzek némi önbizalmat angolul, halljak beszélni embereket, stb.

Szóval végül jelentkeztem részmunkaidős melóra (4 óra naponta 10-14 óráig), minimálbérért egy raktárban. Ma be is iratkoztam (bár képzeljétek, majdnem ez se jött össze az NI szám hiánya miatt, de végül elegendőnek bizonyult egyelőre, hogy van interjú időpontom) egy fájdalmasan hosszú, másfél órás procedúra keretében. Először kitöltettek velem egy kis felmérőt, hogy az IQ-m eléri-e a 90-et és tisztában vagyok-e alapvető angol szavak értelmével, mint pl. a MUST.

Miután meggyőztem őket, hogy nem vagyok teljesen sügér és egy DVD borítóról meg tudom állapítani, hogy mi a film címe, melyik stúdió a felelős érte és hol van rajta a vonalkódja, kaptam kábé 50 lapot, amit ki kellett töltenem. Mondjuk többnyire csak név, szignó, dátum, de azt sosem fogom megérteni, hogy itt miért fontosak az előző magyar munkahelyeim címei és telefonszámai az ottani fizetésemmel együtt.

Hogy miért részmunkaidős meló… Azért, hogy tudjak tanulni, okosodni ééés van egy projekt, amibe belekezdek, erről legközelebb bővebben fogok mesélni, egyelőre még nagyon kezdetleges, de elő fogok rukkolni valamivel! Várjátok már Ti is? :D

Sport

Hétvégi Darts Bajnokság elsöprő győzelemmel

Ki máséval, mint az enyémmel. Különben nem is írnék róla. Muhahha. Szombaton voltunk egy bárban, ahol a pintes korsók emelgetése mellett egyéb kocsmasportoknak is lehet hódolni. Van biliárd, darts, csocsó, de még egy ping-pong asztal is (bármilyen meglepő ez ígérkezett a legnépszerűbbnek, mert egyszerűen nem lehetett rá lecsapni). A lényeg, hogy szegény Soma és Tóni hiába próbálkoztak Timi és én aznap verhetetlenek voltunk. Szóval látjátok, szocializálódom, egyre több magyar srácot ismerek meg a környékről, így talán Somát sem fogom megunni idő előtt. :P

A Riga 2 női röplabda csapat új taggal bővül

Igen, ez is én vagyok. Múlt csütin voltam Náluk edzésen, ők egy kategóriával lejjebb játszanak, mint a másik Riga Team, ahová keddenként járok edzésre (de nem fértem be, mert sokan vannak). Egész eredményes játékot tudtunk lefolytatni, úgyhogy úgy döntöttem, hozzájuk igazolok. Midlands Bajnokság, nem kell túl messzire utazni, de Coventryben vannak az edzések, szóval az kicsit bajosabb. Vannak ügyesebb és kevésbé ügyes lányok, de már nagyon rég volt olyan, hogy valahol én lettem volna az egyik legügyesebb. Most ez itt így van, talán emiatt nem kell majd tartanom a kispadozástól. ;)

Gasztronómia

Svéd húsgolyók vs. Fish&Chips

Már megint kénytelenek voltunk az IKEA-ban vásárolni, mert rájöttünk, hogy olcsóbban veszünk szekrényt, mint használtat a Facebook marketről.

Az a nagyon népszerűtlen véleményem, hogy a svéd húsgolyó pocsék!  Úgy, ahogy alapvetően az IKEA-s svéd kaja is az. Kivéve talán az IKEA-féle Fish&Chips-et, ami megfelelő mennyiségű só hozzáadása után élvezhető. :)

• 
• 

Vásárolj úgy, mint egy európai

A fent említett hiánycikkekhez hálistennek VAN lehetőség hozzájutni. Méghozzá az úgynevezett Euro boltokban. Mindenféle népek, lengyelek, arabok stb. ilyen "kelet"-európai kínálattal bíró üzleteket nyitnak, ahol vannak lengyel, román, szlovák és ami a legfontosabb, magyar különlegességek is. Szóval ne izguljatok, tudok szerezni túrót, tejfölt és kolbászt is ha nagyon szeretnék. De sajnos a házi lekvár és a darált dió még nincs pótolva 100%-ig. (Oké, oké Soma munkatársai így is megették a zserbót, de hát ők nem tudják, hogy hogy a legeslegjobb…)

Technológia

A legszélesebb sáv

Még mindig nincs normális internetünk. Ami ugye zavaró, mert nem tudok skypolni, youtubolni, letölteni, stb. Hogyan lehetséges ez, hogy egy hónap alatt sem lehet egy ilyen fejlett nyugati országban beköttetni az internetet? Úgy, hogy ez is központilag szabályozott és hiába mi mondjuk a Vodafone-nál szerződtünk, ez sajna a Kábelfektetési Szerv-en múlik.

Már számolom vissza a napokat október végéig, amikor is végre széles sávon szippanthatom magamba majd az internet bugyrait!  Itt pedig megjegyezném, hogy mi természetesen a legszélesebb sávot rendeltük meg, de ez sem annyira az, mint amilyen otthon volt. :/ (Valószínűsítem, az angolok előnyben részesítik a személyes kommunikációt, a könyvtárakat, a telefonkönyveket és persze mindent megvesznek DVD-n vagy Hangoskönyvben.)

Otthon

Lakberendezési tippek angol albérletlakóknak

A hétvégén jutottunk el odáig, hogy mostmár 0 azaz nulla azaz ZÉRÓ kartondoboz van a lakásban, amiből még nem pakoltunk ki. Végre valóban berendezkedtünk, olyannyira, hogy már 2 darab kép is lóg a falon. NA DE HOGY! Mert ez itt a lényeg, nem holmi szög/szeg-eken, vagy Blue-Teck-el, hanem ezzel a csodával... Abban rejlik ennek a találmánynak a finomsága, hogy tépőzáras módszerrel rögzítheted a falra a nem örökké odaszánt képeket! Zseniális!!!

• 
• 

És ha még valamit megengednétek. Ugyan ez a fenomenális ötlet az előző lakók valamelyikét illeti, de láttatok Ti már a hálószoba ajtón kívül lévő riglit/zárat? Rátok bízom a fantáziálást, hogy vajon mit lehetett őrizni odabenn. ;)

 

 

Utazás

A Wizzair járatokra plusz egy ingyenes kézipoggyász vihető fel

A végére tartogattam a csattanót. Ugyanis megvan az időpontja, hogy mikor látogatunk haza. Már a repjegy is megvan, úgyhogy kvázi fixnek mondható.

Nem is csigázom tovább, november 21. (kedd) és 28. (kedd) között fogunk Budapestre látogatni. Időpontokat már most ér  foglalni, de  november 26. már nem alkalmas. :P

Már alig várom, hogy viszont lássalak Titeket! :*

 

Sziasztok! :)

Múlt hétvégén egy nagyon izgalmas programon vettünk részt Somával. Elmentünk a kb. fél órányi autóútra lévő Warwick kastélyba. Ez is egy úgynevezett Merlin látványosság (mint a Madame Tussauds, vagy a Sea Life stb.), aminek az a legfontosabb hozadéka, hogy ha veszel Cadbury csokit, amin van kupon, akkor egy jegy áráért (ami elég borsos) ketten mehettek be.

Úgyhogy egy zacskó Cadbury Wasps-szal és nagy-nagy tervekkel 10:15-kor már a pénztárnál várakoztunk. Akkor még azt hittük, lesz időnk délután a várost is megnézni, hiába tudtuk, hogy rengeteg vezetett túrán lehet résztvenni és más egyéb attrakciókat is kínálnak. 10:30-kor már Richard-ot vártuk a Great Hall-nál, hogy kioktasson minket a vár történetéből. Elég gyorsan beszéllt a fickó, de tök jófej volt és érdekesen adta elő a történéseket, (pedig úgy vettem észre az egybegyűltek alapján, hogy a legtöbb angolnak nincs humora, vagy csak nevetni nem tudnak nemtom...) ezért egész hamar eltelt az az egy óra, ami alatt bevezetett minket a vár történelmébe.

• 
• 
• 
• 
• 

HISTORY ALERT!!!

Az első, aki egy erődítményt felhúzott Warwick területén az Ethelfleda (egy nő) volt 914-ben. Végül, az első aki elrendelte egy konkrét vár megépítését az William a hódító volt 1068-ban, aki mint megtudtuk nagyon értett a kastély-IKEA-hoz, ezért nagyon hamar, nagyon sok várat fel tudott húzni. A századok alatt rengeteg érdekes eseménynek és jeles történelmi személyiségnek adott otthont, vagy éppen cellát a Warwick vár. Itt raboskodott a Ceasar's Towerben pl. Joan of Arc (igen, mert az angoloknak mindent le kell fordítani), vagy IV. Edward.  Mivel a történelem igencsak megtépázta az építményt és úgy egyébként is a felvilágosodás jegyében, a 18. században az azt birtokló Greville család újjáépítette. Miután ők 1816-ban tönkrementek, a vár látogathatóvá vált turisták számára is és azóta is látványosságként üzemel.

HA A TÖRI RÉSZE NEM ÉRDEKELT, ITT OLVASS TOVÁBB:

Ami a kastély látványosságait illeti. Amiért képesek voltunk délután 4 óráig várni (és most itt megjegyezném, hogy lazán el tudtuk tölteni hasznosan az időt a kastély bebarangolásával és a többi attrakcióval), az a Mighty Trebuchet volt, egy valódi középkori ostromgép. Még műsort is körítenek a Rózsák háborújával (York vs. Lancaster) a kilövés köré, de a lényeg mindenképp az, hogy láthatsz működés közben egy ostromgépet.

A másik, ami Somát nagyon érdekelte (engem kevésbé, de végül talán én voltam, aki jobban élvezte) az a madárreptetés volt. Úgy álltam hozzá, hogy engem aztán nem érdekel, hogy szerencsétlen sasokat, meg baglyokat 2 pont között röptetik a kajáért, de hálistennek nem erről volt szó. Egészen lenyűgöző tud lenni, ahogy egy 2 méteres szárnyfesztávú keselyű fél centivel röpköd el a fejed felett, vagy ahogy egy még hatalmasabb sas teszi ugyanezt, majd ugrál fel a várfalon, hogy át tudjon repülni ismét a tömeg feje felett. Erről némi bizonyítékot is készítettem videó formájában, de ezeket most nem áll módomban feltölteni (a trebuchet kilövéssel egyetemben).  :(

Nos, ezen felül Warwickban is van Dungeons, amiről már hamburgi kalandjaim során meséltem Nektek egyszer, de ezt most az idő rövidsége miatt egy későbbi időpontra halasztottuk.

Meg is szállhatsz a kastély területén. Tematikus, középkorias díszletek között hajthatod álomra a fejed a lurkók pedig hercegnőnek és a lovagnak öltözhetnek, hogy családosok számára még élvezetesebb legyen a program.

Amit az évszak nem esedékessége miatt nem láthattunk, az a lovagi torna volt, illetve szokott lenni egy Wicked Warwick színpadi előadás és a Rózsák háborúja bemutató sem volt látható. Ezen felül sajna az íjászbemutatóról is lemaradtunk (egyébként ijászkodni is lehet 5 fontért) és a Pageant Playground sem Nekünk való már, de nagyon menőn nézett ki. Ha pedig van felesleges párszáz fontod, akkor akár egy lakomán is részt vehetsz a nagyteremben.

Amit természetesen én, mint nagy Terry Deary rajongó nem bírtam ki, hogy ne menjünk végig a Horrible History (Rettentő Töri) Maze (Labirintus)-n. Ez valóban egy sövényekből épített labirintus, 6 a Warwick kastélyhoz kapcsolható történelmi korszak van eldugva és bemutatva a bozótos rejtekén. Én nagyon élveztem ezt is, de délután ötre már nagyon el voltunk fáradva, így erre már csak nagyvonalakban csodálkoztunk rá.

 Na és most jöjjenek egy kicsit a nyalánkságok. Ennek már nem igazán Warwick az aprópója, bár konkrétan hatalmas pulykacombot lehet kapni ott ebéd gyanánt, hanem hogy ma kilátogattunk itt Rugbyben a Street Food napra. Mondanom sem kell nem igazán a helyi autentikus ételek voltak kiállítva, hanem inkább ilyen népek konyhája volt. Hanem ami igazán érdekes, hogy a meghirdetett főzőshow, valami iszonyat híres séf bemutatójával a TEMPLOMBAN lett megrendezve. Ezek után már nem meglepő, hogy a templomban van egy kávézó is.

Végezetül:

PERSONAL ALERT!!!

Tudom, nyilván rengetegen tűkön ültök már, hogy megdöntöttem-e a munkatalálás edi és/vagy világrekordját és felvettek-e a Riga Volley Clubba? Nos...

Sajna mindkét esetben nemmel kell felelnem. :(

Egyrészt, amúgy is gyűlölök munkát keresni és nem is vagyok benne valami jó, 2 interjúra szerettek volna eddig behívni Leicesterbe, ami kocsival 50 percre, tömegközlekedéssel valamiért 2,5 órányira van.... Szóval, bocsi, de végül egyikre sem mentem el... :/

A Riga Team pedig kiderült, hogy már 14 főt számlál, úgyhogy ha van felesleges 500 fontom, akkor azért ülhetek az év nagy részében a kispadon. Úgy gondoltam talán ez nem éri meg, úgyhogy most csekkolom a másik két csapatot a környéken. Edzésre egyébként továbbra is szívesen látnak, ha épp nincsenek meg és Jon feltétlenül szeretné, hogy ne tűnjek el, ha úgy alakulna, hogy csökken a létszám.

Az előbbinek köszönhetően mostmár tökélyre fejlesztettem az önéletrajzom, holnap már a brand new CV-mel vágok neki a további melók felkutatásának, az utóbbinak köszönhetően pedig megtaláltuk Somával a szerdai közös röpiedzésünket a Rugbby Phoenix Volley Clubban, ami egy vegyes edzés és szintén elég international.

Ja és a legfantasztikusabb hír a hétről: csupán 60 fontért szereztük meg a csodálatosan fantasztikus új biciklimet! Díszelegjen itt végezetül büszkeségem az udvari biciklitárolók előtti pózban!

Millió csók!

Edina

 

Sziasztok!

Ez egy kicsit személyesebb poszt lesz, egyrészt, mert tudom, hogy sokan kíváncsiak, hogyan folynak itt a napjaim, másrészt pedig semmi másról nem tudok még beszámolni. :P

Egy fergeteges búcsúparty és rengeteg pakolás után szeptember 9-én , a gyönyörű piros pulcsim kíséretében kiköltöztem Rugby-be. (Ma vagyok 10 napos!) Ha valaha is úgy döntötök, hogy meglátogattok minket, arra Ti is legyetek felkészülve, hogy a Birmingham-i járat egy-két kivételtől eltekintve még soha nem volt pontos a WizzAir-nél, alap a fél óra késés. Úgyhogy annak ellenére is iszonyatosan későn érkeztünk meg, hogy itt egy órával korábban van, mint otthon.

De még a lakáskulcsunkért is el kellett menni és a matracért is, ami az egyetlen berendezési tárgyunkat jelentette a tök üres lakásban. Sejthetitek, hogy nem kellett altatni, mire ágyba kerültem.

Másnap, első dolgunk volt a hűtő hazaszállítása után, hogy meglátogassuk a helyi IKEA-t, hogy valami otthont csináljunk a lakásból. (Nem, nem kommersz, olcsó.) Hellyel-közzel sikerült is bevásárolni. Amit nem kaptunk az ebédlőasztal és a sarokkanapé volt (ami már jelenleg képes vendégek fogadására), de ez pontosan azt jelentette, hogy kereken 5 napig csak a földön tudtam ülni. Higgyétek el, egyáltalán nem kellemes...(Főleg, hogy sajnos mindannyian tudjuk, hogy úgymond már én sem vagyok az a mai csirke és akármennyire is jól tartom magam 27 év azért 27 év...) Kb. egy hetünkbe került végül mindent összeszerelni és beszerezni, a "végeredményről" az alábbi galériában tekinthettek meg pár képet. Van még egy vendégszobánk, de oda mindenki érdekében nem fotóztam be. ;) (Igen, ott tartjuk a 50 shades of grey dedikált változatait és az egyéb felszereléseket.)

• 
• 
• 
• 

 Persze jobbára már a környéket is bejártam, már nagyjából kiismerem magam Rugby-ben, azért Nektek is mutatok pár képet, hogy hogyan is fest a mi környékünk. (Nem éppen egy gyakorló közi panelerdő... :D Bár azért elvétve itt is lehet találni egy-két panelt, ahogy a képeken látjátok majd.)

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Amit még el akartam mesélni. Következzen a FIRST 5 ANGOL FURCSASÁG amivel találkoztam:

1. Nyilván ez a baloldalos közlekedés. Rettegek minden alkalommal mikor utcára lépek, hogy tuti el fognak ütni. Ami a legrosszabb, hogy már az se jut eszembe rögtön, hogy otthon merről jönne az autó, h akk csak átfordíthassam magamban a másik oldalra... de nem... nem megy.
2. Ezek készkaja őrültek! De olyan szinten lusták, hogy hámozott és feldarabolt krumplit lehet venni zacskóban, a krumplikonzervről nem beszélve... Bár talán ez azért is van, mert az angolok valahogy igénytelenek a kajára. Borzalmas ízeket tudnak produkálni és elfogyasztani.
3. Az év minden napján különböző müzlit és gabonapelyhet ehetnék, annyiféle van. (Persze Chocapic nincsen, csak a lengyel boltban.
4. Itt szükség van a munkavállaláshoz bizonyos National Insurance Number-re, amit telefonon kell igényelni. Igen ám, de egyrészt ez a szolgáltatás plusz költséggel jár, másrészt nem veszik fel a telefont. Egy hete hívom őket és semmi. Plusz pojén, hogy igazából semmilyen más módon nem érheted el ezt a kormányzati szervet.
5. Igazából még egy csomó mindenben logikátlanok az angolok, különösen ami a bürokráciát illeti, szóval ezt nem is részletezném, de van még egy dolog amivel ki tudnak kergetni a világból: az aprópénzeik! 2x annyi van Nekik, mint Nekünk, valamelyikből 2 fajta és totál káosz van akörül, hogy melyik érték éppen mekkora méretű, anyagú és alakú. Előbb-utóbb csak kénytelen leszek valahogy megjegyezni őket.

+1 Az angol lányoknak tényleg kilóg a hája. Szándékosan!

Amellett, hogy pakoltam a héten, főztem is olykor és igyekeztem intézni a bevásárlást és apróbb dolgokat (pl. kulcsmásolás), hogy persze azért kicsit kommunikáljak is itt a népekkel, a munkakeresést is elkezdtem, illetve voltam a postán is. Ez utóbbi csak azért emeltem ki, mert ez nem volt egy jó élmény. Általában igyekeznek a külföldiekkel is jófejek lenni az "őslakosok", de ez egy indiai fószer vt és borzasztóan lekezelően viselkedett. :(

Hogy valami jót is meséljek. Amellett, hogy írtó büszke vagyok arra, ahogy berendezkedtünk és milyen szép lett az otthonunk, megkaptam Somától a Ticket To Ride vonatos társasjáték UK verzióját, úgyhogy játszva ismerkedhetek a térképpel. :P Aztán Soma csinált nekem a hétvégén English breakfast-ot is, úgyhogy legalább volt energiánk Ikeázni egész nap. Van angol telefonszámom és kikértem a Provisonal-t, amivel majd vezethetek, ha ül mellettem valaki.

• 
• 
• 
• 

A legszemélyesebb, legjobbélményem pedig természetesen a röpiedzés volt a Riga Team-mel. Ezen sokat segített, hogy az edzővel leveleztem is előtte és leszervezett nekem egy fuvart Coventrybe (mert ott van az edzés) az egyik csapattaggal Enricával (mivel ő maga nem tudott ott lenni az első edzésen). Enricával nagyon jót beszélgettem, ez kicsit dobott is az önbizalmamon, hogy csak képes vagyok idegenekkel kommunikálni nemmagyarul. Elég international a csapat, van 2 olasz, 1 német, 2 lengyel lány még rajtam felül, a többiek angolok, tehát úgy fele-fele az arány a külföldiek-angolok felbontásban. Noha néha foggalmam sem volt hova kell állnom és mit kell csinálni, elég türelmesek voltak hozzám (kivéve talán a német lányt), de mindenki iszonyatosan kedves volt és azt hiszem végülis elégedettek voltak velem. Ma fogok menni a második edzésre, kíváncsian várom... :) Szurkoljatok, hogy majd Jon az edző is elégedett legyen velem, hogy járhassak továbbra is.

Itt tartok jelenleg, remélem következő alkalommal már konkrétumokkal tudok Nektek szolgálni, nem csak ezzel a rengeteg kérdőjellel a jövőmet illetően. De egyelőre minden izgalmas, minden új és remélem hamarosan megtalálom a helyem! ;)

Millió csók!

Edina

 

 

Hamburg Németország második legnagyobb városa, közel kétmillióan lakják, valamint Európa 3. legnagyobb kikötővárosa is, ezért emlegetik a Világ Kapuja (Das Tor zur Welt) néven a németek.

Ez most egy kevésbé városnézős blogposzt lesz, mivel Zsófinak és Petinek köszönhetően már másodszor jártam ebben a meseszép (nem túl pazar, bár hozzá kell tennem eddig hozzánk mindig rendkívül kegyes időjárással megáldott) városban, de ettől függetlenül természetesen most sem jöttem el élmények nélkül. 

Mivel tavaly már volt alkalmunk megcsodálni a várost és majdnem minden nevezetességét (felmenni a St. Michael templomba, hogy onnan belássuk a várost, kimenni a kikötőbe, a halpiacra, megbámulni a mesés Elbphilharmonie épületét, elmenni Miniatur Wunderland-be, a Pauli negyedbe, a Planten un Blomen parkba, a Rathaus-hoz, körbesétálni az Alster tavat stb.) ezért idén azokra a dolgokra korlátozódtunk, amiket még nem próbáltunk ki, nem láttunk az előző alkalommal. Volt egy pár dolog a listánkon és meg kell mondjam maradt is még, ezért bizonyára kénytelenek leszünk visszatévedni pár alkalommal.

Az első ilyen program, amit mindenképp szerettünk volna pótolni, az a Hagenbeck állatkert volt. (A Tropicarium részét már letudtuk tavaly, mert sejtettük, hogy külön-külön is elfáradunk mire körbejárjuk őket.) Rögtön az első dolog, amibe pedig belefutottunk az a fánietetés volt! Bevallom először bizalmatlanul álltam a dologhoz, hiszen az a látvány fogadott minket, hogy kb 6-7 elefánt kábé lábujjhegyen állva próbálkozik átnyúlni ormányával egy árok felett, hogy bokrokon át kepeszkedő emberek tenyeréből lakmározzanak.  Végül, miután észrevettem, hogy valószínűleg oda-vissza ártalmatlan a dolog, mert a gondozók nyugodtan szemlélték az eseményeket, én is beszálltam a buliba. Az egyik legjobb állatkerti élményem marad, hogy a kezemből épp szippantgatta, vagy vette ki a táplálékot egy ELEFÁNT! 

Fánietetés

Négy tigriskölyök is volt, de Náluk jártunk utoljára, addigra meg már nagyon elfáradtam és ahogy így utólag feltűnt, őket meg sem örökítettem már, de ííírtó cukik voltak!

Hazafelé első alkalommal tettem tanúbizonyságot róla, hogy én már betéve ismerem a várost, mikor az Alster-parti  Jungfersnstieg-et jelöltem meg úticélnak.

A másik kötelező programunk pedig a Hamburg Dungeons meglátogatása volt, amit én személy szerint nagy-nagy izgalommal vártam. Annyit hallottam róla, meg tudtam összetenni a szóróanyagok alapján, hogy ijesztgetni fognak minket, hogy szóba kerül Hamburg történelme és hogy nagyon jó. Nos ebből nem volt minden igaz, de haladjunk szépen sorjában. 

Angol nyelvű csoportba jelentkeztünk (mert a német nem igazán lett volna élvezetes) és 10 órakor kezdődött a túránk papíron. Ehhez képest egyszerre vártak velünk német nyelvű túrán résztvevő személyek is a bejáratnál, ami kicsit megnehezítette a gördülékeny bejutást, de már az elején igyekeztek hangulatba hozni minket a kiszűrődő sejtelmes zenével, morajlásokkal, néhol sikolyokkal.

Rögtön a bejáratnál készítették rólunk ezt a fantasztikus fotót, amit természetesen a műsor végén csibigilliomokért megvásárolhattunk. De mivel semmiféle fényképezgetés nem megengedett, így kénytelenek voltunk, ha valami kézzel fogható emlékkel is akartunk távozni.

Most egy spoiler mentes összefoglaló következik, ha valaki végül szeretne elmenni és megnézni az attrakciót. A túra maga kb. 2 óra volt és egy percig sem unatkoztam. Végig remekül szórakoztam, pörgették az eseményeket és pontosan minden helyszín csak addig tartott, amíg érdekes volt. Látványosság értelemben maximálisan kihozták belőle, amit lehetett, nagyon figyeltek a részletekre, hogy a környezet is, az átvezető folyosók mind-mind megmozgassák a fantáziánkat. Ijesztgettek is bennünket bőven és nem csak a félelmünkre, hanem az undorunkra és nem utolsó sorban a humorunkra alapoztak. Elég hosszú útvesztő volt (ahol azért nem hagytak minket eltévelyedni), és minden szoba után telve voltam kíváncsisággal és bizonytalansággal a következő állomást illetően, nagyon izgalmas volt. 

Viszonylag sokan voltunk a csoportban, de mindenki igyekezett képességeihez mérten viszonylag interaktívan részt venni, ha a helyzet úgy kívánta. Általánosságban ez is egy remek humorforrás volt. A körítésre nem igazán lehetett panasz, mert néhol vidámparki elemekkel (például egy kis csónakázással) dobták fel az attrakciót. 

Viszont, hogy ne csak a jót meséljem el... sokat beszélgettünk a többiekkel a Dungeons-ről utána és úgy érzem mindegyikünkben maradt egy kis hiányérzet, úgy, hogy közben még többet is kaptunk, mint amit elvártunk. Hogy egy ilyen színvonalas, angolul szépen, érthetően beszélő színészekkel vezetett történetnek, igazából nem volt se füle, se farka, ez kicsit bánt. Úgy éreztem, hogy csak bele-bele kapdosunk szálakba, amiket lezáratlanul hagyunk, pedig sokszor fennállt a lehetősége, hogy a következő szobában benne legyen az előző lezárása. A másik dolog pedig, hogy sokszor nem volt angolra fordított szöveg (vetített videók esetében) a hozzájuk kapcsolt felirat kicsi volt és olvashatatlan, ha ugyan egyáltalán volt.

Még egy kicsit lehetne kerekíteni a történeteken és talán a megszerzett tudást is elmélyíthetnénk egy nagy csatában az "életünkért" a végén, hogy valóban igazán drámai legyen, de sajnos nem én vagyok a producer. :P

Mindenképp szerettünk volna hamburgerezni is a tavalyi élményeink alapján, ráadásul útközben még volt alkalmunk a HVV (a hamburgi BKK) egyik hajóján is utazni a kikötőben, tehát valahogy ezt a napunkat is sikerült kimaxolni.

Az estéinkről annyit, hogy mivel mind a négyen megrögzött társasjátékosok vagyunk, ezért egyáltalán nem unatkoztunk. Kipróbáltuk a Zug um Zug (Ticket to Ride) játékot, amiben vonatutakat kellett építenünk x és y város között hol éppen Európa, hol Németország térképén, valamint a Cosmic Encounter nevű társast, aminek az igazi fűszerét a karakterek és azoknak képességei adták. Sajnos akármennyire is szerettem volna az amerikaiakkal lenni, hiszen ők bármilyen idegennel elbánnak (lásd a filmtörténet összes vonatkozó alkotását), erre a játék nem adott lehetőséget, de remekül szórakoztunk egymás galaxisainak elfoglalása közben. 

Szombaton Somával esküvőre voltunk hivatalosak Balge-ba, úgyhogy kora reggel már szedtük is a sátorfánkat, hogy bevessük magunkat Észak-Németország zölddel övezett téglafalvai közé. Egy kép mutiba, hogy miket hagytok ki, ha nem jártok életetekben legalább egyszer arra.

 

 Így zárásul megjegyezném, hogy Németországban is jókat lehet enni, persze nem annyira jókat, mint itthon, de még mindig jobbakat, mint Angliában! Fogadjatok meg egy jó tanácsot, ha valaha is pulled pork burgerre adjátok a fejeteket, akkor az ne az angoloknál legyen! (De a Burgerlich verzióját feltétlenül ajánlom! ;) )

Millió puszi!

Sziasztok!

Igazából már egy fél nap is elég volt, pedig akkor még nem is láttam a tengert. Pedig nem titkolt célom az volt, hogy végre valahára én is eljussak a nagy sósság közelébe. (Itt ez a páratlan diszkósmulatós ennek a fájdalomnak a megörökítéséről, csakis erős idegzetűeknek!) 

Hajnali négykor keltünk, hogy emberi időben odaérjünk Plitvicébe, ugyanis feltett szándékunk volt meglátogatni ezeket a híres-neves tavakat, ha már egyszer "útba esnek" Zadar (Zára) felé. 

Muszáj elmesélnem, mert nem lennék tipikus ÉN, ha minden rendben ment volna. A határon vettem észre, hogy nincs meg a diákig tokom, amiben a személyim, a bérletem és a bankkártyámat tartom. Még eszméletlen mázli, hogy magammal hoztam az útlevelem, amit egyébként nem emiatt az utazás miatt csináltattam, így nem kellett otthon hagyniuk engem a többieknek. De azért csak kellemetlen volt, hogy ki tudja merre- kinél kallódik most a bankkártyám rajta a milliárdjaimmal, úgyhogy 300 km távolságról megpróbáltunk utána járni (a helyzetet kissé nehezítette, hogy a magyar netet már nem tudtuk használni). Végül néhány telefon és fél óra aggódás után (még1x nagyon köszi Rebeka és Zsófi) kiderült, hogy a kocsiban hagytam az ajtó és a szék között beszorulva, így ezen megnyugodhattunk. De mindeközben valahol elhagytuk a horvát autópályán kapott kártyánkat, amiért 50 kn büntit kellett fizetnünk utólag, hogy továbbmehessünk. Ezután folytattuk utunkat, mikor Soma számára nyilvánvalóvá vált a benzinkúton való fizetésnél, hogy ő meg az angol bankkártyáját hagyta otthon (amivel egész végig büszkélkedett h háhááá 0% költsége van a használatának). 

Csütörtök reggel 10 óra körül értünk oda Plitvicébe. És ha Plitvice csüti reggel 10-kor teltházas, akkor nem akarom tudni, hogy mi van itt vasárnaponként! Kígyózó sorokkal szembesültünk már csak a bejáratnál. (Rita ezután hagyta el majdnem az autót, csak, hogy továbbra se menjen minden gördülékenyen.) Kifizettük a fejenként 180 kn (kb 8000 HUF) jegyárat, majd végre elindultunk megnézni a tavakat. Már ekkor ellenállásba ütköztem az útirány megfelelőségét illetően, de utólag beigazolódott, hogy a jezera→ azt jelenti, hogy a tó jobbra van. Kiderült, hogy sokféle ajánlott túraútvonal van, amiknek részei busz és akár hajóutak is a tavon. Mi úgy döntöttünk (Ádi legnagyobb bánatára), hogy a 6-8 órás útvonalat járjuk be. Busszal felvittek minket a legmagasabb pontra és onnan indultunk el lefelé csilliomnyi ember társaságában. Gyalogos közlekedési dugókból nem volt hiány és amellett, hogy ilyen gyönyörű tiszta és kék vizeket, csodás vízeséseket és természeti csudálatosságokat még soha nem láttam, ennek a természeti kincsnek az értékéből rengeteget elvett, hogy lépésben lehetett csak haladni (hacsaknem épp 45 percig várt az ember egy buszra a nagyvízesés irányába). 

Talán hihetetlen, de egy helyen csak azért álltunk sorba negyed órát, hogy mindenki SZELFIZHESSEN egy vízesésnél. Ha már egyszer sorban álltunk ezért akkor természetesen mi sem hagytuk ki ezt a lehetőséget!

 

Végül délután 5-kor szabadultunk Plitvicéből és kb. 7-re értünk Zárába (némi úttorlasszal és béna horvát sofőrökkel való küzdelem után). De egyszerűen minden percét élveztem annyira lenyűgöztek a körülölelő, magas, végeláthatatlan hegyek, amelyeknek néhol a gyomrán keresztül vitt az utunk, több kilométeres alagutakon át. Szinte hihetetlen volt látni, ahogy ezekből a zöld, sziklás óriásvonulatokból hirtelen tenger lett.

A szállásunk nagyon király volt, a Vukovica utcában, Zadar Diklo részén, az óvárostól mintegy 5 km-re. De a tengerparttól összesen 2 perc sétányira. 

Már epekedve vártuk, hogy mindenféle tengeri herkentyűt úsztassunk meg a gyomorsavunkban annyira éhesek voltunk, de közben mindenképp szem (száj) előtt akartuk tartani a horvát gasztronómia ínyencségeit. A Marinero étterembe vezetett utunk, ahol életem egyik legfinomabb pizzáját ettem némi prosciuttoval és shrimppel (garnélarák). Ha jót akartok magatoknak, akkor előre letöltött szótárral mentek kajálni, mert az angol halneveket sem könnyű kitalálni. :P A vacsora után még elsétáltunk a tenger mellett, belelógattuk a lábunkat, megkóstoltuk, de bemenni már semmi erőnk nem maradt.

Másnap jött el a nagy nap, ezért már tele tettvággyal ébredtem. Reggeli gyanánt kipróbáltuk a híres bureket (őszintén, ezt nem lehet olajmérgezés nélkül megenni) és annak mindenféle változatát, majd rohantunk is a strandra. A Borikot választottunk, mert előzetes olvasmányaim alapján ez a strand volt a legközelebb és a legkedveltebb. Volt homokos és sziklás része is és nagyon hosszan elnyúlt a part mentén (mi a röplabdapályát választottuk támaszpontnak). Mikor reggel bementünk a homokos részen, a víz tiszta volt, tökéletesen alkalmas, egy kis búvárkodásra búvár szemüvegben. Délutánra sajnos a tömeg hatására teljesen zavaros lett, de megjöttek a méteres hullámok, amiket felkorbácsolt a szél, így mi is beálltunk a többi gyerek közé hullámlovagolni. Este a Delfin étteremben vacsoráztunk. Állíthatom, hogy az egész vakáció alatt itt ettem az egyik legjobbat (seafood with pasta), de mivel 2 órát vártunk a vacsorára nem ez lett a kedvenc helyünk.

Másnap a sziklás partot céloztuk meg, hogy végre Ádi is átláthasson a vízen, egészen a tengerfenékig. Ezt is nagyon élveztük, de végül rávettem mindenkit, hogy folytassuk ismét a Borikon (egy strandröpimeccsel és valami száguldós vízijárművezéssel). Végül a Crazy UFO fantázianevű száguldást választottuk (pont négy férőhelyes volt) aminek egy percét sem bántam meg és a mai napig minden kunát megér Ádi halálra vált arcra mikor 2 másodpercig súlytalanul repült az UFO felett. A dolog lényege nagyjából annyi volt, hogy egy kerek, támlás felfújható gumimatracon jetskivel húztak minket 10-15 percig, miközben 60 liter sós víz csapódott az arcunkba, dobáltak a hullámok és úgy kapaszkodtunk, mintha az életünk múlt volna rajta. (Talán nem? :D)

Mivel ez volt az utolsó teljes napunk, így Somával hátunkra vettük az óvárost, úgy döntöttünk itt az ideje egy kis városnézésnek. Zára óvárosa egy félszigeten helyezkedik el, ahová egy gyaloghídon jutottunk be. Eklektikus a városkép, ugyanis hol római romok, hol panelházak tarkítják az amúgy középkoriasnak ható városszerkezetet. Az egyik építészeti gyengém a mészkő (az országház is ebből épült itthon), ami fehér színével tökéletesen harmonizál  az ég kékjével és számomra valami megfoghatatlan nyugalmat sugároz, Zadarban pedig a leghíresebb épületek mind-mind a leggyönyörűbb látványt nyújtják emiatt. 

 A híres tengeri orgonát is megtekintettük (hallgattuk), amely úgymond a tenger zenéjét játssza, valamint a Greeting to the Sun-t is, amely egy éjszakai látványosság, amit napelemek töltenek napközben.

A nap lezárásaként némi lazacot és Dalmát sonkát kóstoltunk még (a Zadar Jadera éttermet is ajánlom az óvárosban és vele szemben van a sonkázó, iszonyat intenzív izű sonkáik vannak, nekem nagyon bejött), mielőtt bátran hazataxiztunk, hogy Ritának még legyen ideje rákokat molesztálni és Somának gyakorolni a murvacéllövő versenyre.

Természetesen vasárnap a búcsú napunkon a tengertől is el kellett köszönnünk (bár így utólag lehet nem kérnék a gyilkos búcsúcsókból olyan taknyos vagyok) és elindultunk elkölteni egy indulás előtti ebédet a Raffaelo Konoba-ba (ahová előző nap foglaltunk helyet), ahol olyan adag kajákat kaptunk, hogy Soma sem győzte megenni a többiek maradékát, pedig Isten lássa lelkét, megpróbálta. Ha Ti is erre járnátok, feltétlenól javasoljuk, hogy kiscsoportosan kérjetek egy 2 személyes T-Rex menüt!

A hazaút kb. 6,5 óra volt (annak ellenére, hogy a határnál lépésben lehetett haladni és Soma megpróbált az angol jogsijával határátkelni, amit a rendőrbácsi nem értékelt, ennek tetejébe még szemtelen is volt, úgyhogy kezdtünk izgulni, hogy kénytelen leszünk otthagyni) ismét gyönyörködhettem a horvát hegyekben és alagutakban és már nagyon várom, hogy hamarosan, megint találkozzak Velük!

A mázlistákkal szemben, akik ilyen helyekre születtek, féltékenységgel telve, üdv:

Edina

 

 

Kedden este repültem haza Birminghamből és mivel csak este fél9-kor indult a járatom, ezért ezt a napot szántuk arra, hogy részben megismerkedjünk Anglia 2. legnagyobb városával. Mivel szinte egész délelőtt esett az eső, így dél körül indultunk el végül felfedezni a belvárost. Vonattal hipi-hopi ott voltunk az állomáson Rugbyből, az állomás épületét az alábbi képen tekinthetitek meg. (Igenigen, végre Mordorba értünk, ez itt Sauron-szeme.)

 Amit első látásra meg lehet állapítani Birmingham-ről, hogy nem nagyon foglalkoznak itt sem a városképpel. Elég kaotikus és eklektikus az összkép, egymást váltogatják a modern és antik épületek. (Vadi Te bizonyára értékelni fogod ezt a bejegyzést. Valahogy egész Birmingham olyan, mint a hamburgi Elbphilharmonie épülete. Antik alapokon modern kezdemények.) Első utunk a Cube nevű épülethez vezetett, ami a modern oldalt képviseli, valamiért nagy számnak tűnik, de engem nem nyűgözött le. Mintha tetris-eznél egy rémálomban.

Birmingham belvárosában egy kanális rendszert fedezhetünk fel, amely egészen Wolverhampton-ig tart. (Ezen a ponton megjegyezném, hogy emiatt is tiszta Hamburg feelingem volt, a következő képek bizonyára bizonyítani fogják ezt.)

 

• 
• 
• 
• 

A kanálist követve a National Sea Life Center-hez jutottunk, amit feltett szándékunk volt meglátogatni. Még szerencse, hogy megpakoltam hazafelé a táskám Cadbury nyalánkságokkal, ugyanis kuponnal ketten, egy jegy áráért juthattunk be. Sokban hasonlított a hazai (vagy akár a hamburgi) Tropicariumhoz, de itt is eggyel interaktívabb volt a "kiállítás". Természetesen egy többnyire gyerekeknek szóló "munkafüzetet" lehetett elvenni a bejáratnál, amiben különböző feladatok, kérdések voltak, amelyeket más és más állomásokon kellett megoldani egy nagyon titkos nyereményért. Úgy gondoltam, hogy ezzel a lehetőséggel én is élek és végül nem bántam meg. Az első állomáson tengeri csillagot kellett simogatni. Az ember azt hihetné, hogy szilárd, kemény a tapintása, de meglepődve tapasztaltam, hogy az érdesnek tűnő felület ellenére, nagyon puha kis állatkákról van szó. Ezek után természetesen már nem tudtam leállni a pecsétgyűjtéssel. 

Az legjobban talán a pingvineket élveztük, akik úgymond csináltak is valamit (úsztak, ettek, kiugrottak a partra, stb.). Meg természetesen nagyon cukik. 

• 
• 
• 

De volt egy hatalmas és borzasztóan öreg teknős és rettenetesen odáig vagyok a medúzákért is. 

• 
• 
• 

Végül egy aranyérmet nyertem a feladatok teljesítéséért, de mélyen csalódtam, hogy nem vizsgálták meg a pecséteimet, hogy valóban megérdemeltem e.

 A következő látnivaló a könyvtár épülete volt. Sajnos épp felújítások folytak a könyvtár előtt a Centenary téren, így nem tudtam túl impozáns képeket készíteni ezekről az épületekről. Azért a Council épületéről, illetve a környéket körülvevő épületekről, lessetek meg néhány jobban sikerült darabot. 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

 Galéria a téglazmus kedvelőinek:

• 
• 
• 
• 

Érdekes és furcsa látnivalók:

• 
• 
• 
• 
• 

 Most pedig a templom válogatás következik. Az első képen a St. Paul's Church látható, amiket az előző mozaikban látható pálmafák öveznek. Ez a templom az úgynevezett Jewellery Quarter-ben található. A 2.-3. képeken a St. Philip's katedrális látható, ahonnan népes sétálóutcákon keresztül jutottunk el a Bullring-hez, ahol bevásárlóközpontok találhatóak. Illetve itt van a St. Martin templom, ami azért mókás, mert szinte benőtte a moha.

• 
• 
• 
• 
• 

A Bullring ékeskedhet még egy bika szoborral is (gondolom, hogy nevéhez hű legyen) és a Selfridges pláza épületével. 

• 
• 
• 

Ennyi fért bele az időnkbe és egyébként is mozgalmas nap volt, ezek után még kicsit magasvasutazgattunk a reptérre és vissza, de aztán könnyes búcsút vettünk és hazarepültem. 

Remélem élveztétek beszámolómat, még az angol "gasztro tapasztalataimmal" szeretnélek terhelni Titeket egy külön bejegyzés erejéig, de remélem Nektek is meghoztam a kedvetek egy kis középföldi barangoláshoz! ;)

Puszi

Többnyire biciklivel jártuk be a környéket (amit egy idő után igencsak bánt a sejhajom), mert könnyebben bejárhatóak vele a távolságok és adottak a körülmények is (pl. van bicikli út). Állíthatom, hogy néha halálfélelmem volt a fordított közlekedés miatt és az sem segít, hogy az angol gyalogosok azt képzelik elpusztíthatatlanok és nem kell kiállni a biciklis elől, akkor sem, ha az veszettül csenget. Valami reflex alakulhatott ki Náluk, hogy a biciklicsengő hangjára semmi érzékelhető változást nem mutatnak. Ha valaki tudja a rejtély kulcsát, ne habozzon megosztani!

Persze esegetett is az eső, úgyhogy nem bíztam nagyon a talajviszonyokban sem, de végül két zöldebb területre is kitekertünk. Első alkalommal elmentünk tehénnézőbe. Érdekes, hogy egy hatalmas zöld területen legeltetik a bocikat, ahová akárki bemehet és nem is igazán tudja az ember, hogy akkor most ki-fia-borja, de nem csak mi sétafikáltunk arra egyedül. Ami biciklivel nehézség, hogy 50 méterenként van egy kapu és a végére igencsak megunja az ember az állandó nyitogatást. Nem csak boci volt ott rengeteg, hanem hatalmas, dinoszauruszi időkből megmaradt vadludak is. Ha valaki rögtön valami mutációs problémákkal küzdő madárállományra gondolna elárulom, hogy távolról szinte meg voltam győződve, hogy emuk, szóval osztom az elméletet.

• 
• 
• 

Volt egy egész napos nagyobb túránk is (ez tett be igazán a sejhajomnak), eltekertünk Dunchurch-be és körbetekertük a Draycote Watert is. A Dunchurch-be vezető úton voltak olyan nevű és méretű és mindenű vityillók, hogy Jane Austin arisztokrata regényhősei megirigyelték volna (de én persze nem). Meg milyen lenne egy Dunchurch nevezetű hely templom nélkül, úgyhogy ott is besétáltunk a templomkertbe. Jellemző az angolok temetkezési stílusára, hogy nincs más szinte csak a fejfa (sírkő) és fű, semmi sallang, márvány, meg családi sírbolt. Meg az is, hogy a városban random tereken és parkokban találkozhatunk sírkövekkel (meg mókusokkal, de szigorúan a szürke fajtával, ami kiszorította a "misimókusi" vöröst). 

Van még egy érdekessége Dunchurch-nek a templomon és a menci vityillókon felül. Méghozzá az, hogy itt kapták rajta Guy Fawkes-t az összeesküvésén. Ennek a jeles alkalomnak táblát is állítottak. 

• 
• 

A Dreycote Water egy kábé akkora tó, mint a tatai Öreg-tó, csak sokkal hepehupásabb az azt övező gyalogút. Vitorlások és horgászok uralják a vizet hattyúk és normál méretű kacsák mellett. A bokrokban nyuszikák rejtőznek a nem olyan rejtett nyuszibogyó tengerben. Ők ha csendes a környék ki is merészkedek a rétre. Mi itt piknikeztünk egyet és a nagy szél ellenére is sikerült kicsit lepirulnunk a napon. Az odafelé vezető úton pedig alpaka simogató is van, amit jelenleg Soma próbál demonstrálni Nekünk (bár ő az etetéssel próbálkozott).

• 
• 
• 

Visszafelé egy másik úton mentünk, igazából akkor jött el az az érzésem, hogy ez már a világvége, de valahogy csak visszakeveredtünk a civilizációba. Folyt. köv. Coventry.

Az úgy kezdődött, hogy Soma kiköltözött Angliába, méghozzá Rugby-be, ami nem messze van Coventry-től, ami pedig szinte szomszédos Birmingham-mel. Ezek a városok Anglia közepén helyezkednek el, sok más tartománnyal együtt, amit az angolok nagyon fantáziadúsan Midlands-nek neveztek el. Na itt barangoltam én. 

Persze repültem, mert hogyan is juthatna el az ember lánya egy ilyen messzi földre a leggyorsabban? Még sosem jártam tengernél, ezért nagy élmény volt látni, mikor elhagytuk a szárazföldet és szinte meg sem tudtam különböztetni az ég kék színét a vízétől. Szerencsém volt, mert odafelé az ablak mellett ültem, így nézelődhettem, az idő is tiszta volt. Amit egyből megállapítottam Angliáról a magasból, hogy nem szokás paneleket építeni (szerencsére, így legalább Nekik nem kell visszabontani a 10. emeletet), gyakorlatilag szinte csak 1-2 szintes házakban laknak. Egyedül Birmingham belvárosában láttam magasabb lakóépületeket, de jellemzően a tégla, sűrűn saját névvel rendelkező (az enyém mondjuk Chocolate Heaven lenne), 1-2-3 szintes sorházak a tipikusak. 

• 
• 
• 

 

Muszáj eldicsekednem, mikor megérkeztem, Soma várt a reptéren és kaptam ezt a gyönyörűséget (A tábla Cadbury tejcsoki előbb elfogyott, minthogy képet készíthettem volna róla.):

Aztán a vonatállomásra mentünk, amihez egy olyan tömpevonattal kell eljutni a reptérről, ami tulképpen magasvasút egy perces menetidővel. AirRail-nek hívják, de beszéljen helyettem egy vidi erről az útról, amit találtam a neten: https://www.youtube.com/watch?v=C_dDLOs9Oe8. Annyira megvolt a hullámvasút feeling, hogy őszintén hiányoltam egy-két huppanót! 

 Angliában nem csak egy szolgáltató van, akinek a vonataival utazni lehet, mint itthon a MÁV, komoly verseny van az utasokért, de sejthetitek, hogy a Stadler szintet mindig hozzák (sőt, ingyen Wifi van az állomásokon is). Hamar Rugbybe értünk, ami egy 70 000 fős városka (hazai viszonylatban szolnoknyian élnek ott), telis-tele olyan csodás vityillókkal, amelyeknek látványától néhány ismerősömnek akár többszörös "téglazmusa" is lehet. Mivel ezt a várost nem bombázták le a blitz idején a 2. vh-ban (erről később bővebben) szinte minden épület megmaradt ódon, hűvös angol formájában. Ja, egyébként Rugby arról híres, hogy az itteni Rugby School udvarán találták fel a Rugby játékot. Gyakorlatilag úgy, hogy ez a szerencsétlen Willian Webb Ellis felkapta játék közben a focilabdát. És ahelyett, hogy alaposan kikacagták volna, csináltak rá egy másik játékot. 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Ami egy magamfajta Harry Potter rajongó szívét megmelengetheti a Roxfortszerű gimnáziumokon túl, az egyértelmű Private Drive feeling, hiszen itt kezdődött minden! ;)

Kb. ezeket a helyeket jártuk be az első napomon. Szóval ami király Angliában, hogy zöld és vörös, szóval igazán látványos. Viszont ami kiidegel, ez a fordított közlekedés, egyszerűen nem tudtam megszokni...

Na annyi a mesélni valóm basszus, ez még csak az első nap volt (de már én unom), úgyhogy az alcímek alapján nyugodtan válogass csak az érdekesebb topikok közül!

Puszi :)