Kedden este repültem haza Birminghamből és mivel csak este fél9-kor indult a járatom, ezért ezt a napot szántuk arra, hogy részben megismerkedjünk Anglia 2. legnagyobb városával. Mivel szinte egész délelőtt esett az eső, így dél körül indultunk el végül felfedezni a belvárost. Vonattal hipi-hopi ott voltunk az állomáson Rugbyből, az állomás épületét az alábbi képen tekinthetitek meg. (Igenigen, végre Mordorba értünk, ez itt Sauron-szeme.)

 Amit első látásra meg lehet állapítani Birmingham-ről, hogy nem nagyon foglalkoznak itt sem a városképpel. Elég kaotikus és eklektikus az összkép, egymást váltogatják a modern és antik épületek. (Vadi Te bizonyára értékelni fogod ezt a bejegyzést. Valahogy egész Birmingham olyan, mint a hamburgi Elbphilharmonie épülete. Antik alapokon modern kezdemények.) Első utunk a Cube nevű épülethez vezetett, ami a modern oldalt képviseli, valamiért nagy számnak tűnik, de engem nem nyűgözött le. Mintha tetris-eznél egy rémálomban.

Birmingham belvárosában egy kanális rendszert fedezhetünk fel, amely egészen Wolverhampton-ig tart. (Ezen a ponton megjegyezném, hogy emiatt is tiszta Hamburg feelingem volt, a következő képek bizonyára bizonyítani fogják ezt.)

A kanálist követve a National Sea Life Center-hez jutottunk, amit feltett szándékunk volt meglátogatni. Még szerencse, hogy megpakoltam hazafelé a táskám Cadbury nyalánkságokkal, ugyanis kuponnal ketten, egy jegy áráért juthattunk be. Sokban hasonlított a hazai (vagy akár a hamburgi) Tropicariumhoz, de itt is eggyel interaktívabb volt a "kiállítás". Természetesen egy többnyire gyerekeknek szóló "munkafüzetet" lehetett elvenni a bejáratnál, amiben különböző feladatok, kérdések voltak, amelyeket más és más állomásokon kellett megoldani egy nagyon titkos nyereményért. Úgy gondoltam, hogy ezzel a lehetőséggel én is élek és végül nem bántam meg. Az első állomáson tengeri csillagot kellett simogatni. Az ember azt hihetné, hogy szilárd, kemény a tapintása, de meglepődve tapasztaltam, hogy az érdesnek tűnő felület ellenére, nagyon puha kis állatkákról van szó. Ezek után természetesen már nem tudtam leállni a pecsétgyűjtéssel. 

Az legjobban talán a pingvineket élveztük, akik úgymond csináltak is valamit (úsztak, ettek, kiugrottak a partra, stb.). Meg természetesen nagyon cukik. 

De volt egy hatalmas és borzasztóan öreg teknős és rettenetesen odáig vagyok a medúzákért is. 

Végül egy aranyérmet nyertem a feladatok teljesítéséért, de mélyen csalódtam, hogy nem vizsgálták meg a pecséteimet, hogy valóban megérdemeltem e.

 A következő látnivaló a könyvtár épülete volt. Sajnos épp felújítások folytak a könyvtár előtt a Centenary téren, így nem tudtam túl impozáns képeket készíteni ezekről az épületekről. Azért a Council épületéről, illetve a környéket körülvevő épületekről, lessetek meg néhány jobban sikerült darabot. 

 Galéria a téglazmus kedvelőinek:

Érdekes és furcsa látnivalók:

 Most pedig a templom válogatás következik. Az első képen a St. Paul's Church látható, amiket az előző mozaikban látható pálmafák öveznek. Ez a templom az úgynevezett Jewellery Quarter-ben található. A 2.-3. képeken a St. Philip's katedrális látható, ahonnan népes sétálóutcákon keresztül jutottunk el a Bullring-hez, ahol bevásárlóközpontok találhatóak. Illetve itt van a St. Martin templom, ami azért mókás, mert szinte benőtte a moha.

A Bullring ékeskedhet még egy bika szoborral is (gondolom, hogy nevéhez hű legyen) és a Selfridges pláza épületével. 

Ennyi fért bele az időnkbe és egyébként is mozgalmas nap volt, ezek után még kicsit magasvasutazgattunk a reptérre és vissza, de aztán könnyes búcsút vettünk és hazarepültem. 

Remélem élveztétek beszámolómat, még az angol "gasztro tapasztalataimmal" szeretnélek terhelni Titeket egy külön bejegyzés erejéig, de remélem Nektek is meghoztam a kedvetek egy kis középföldi barangoláshoz! ;)

Puszi