Az úgy kezdődött, hogy Soma kiköltözött Angliába, méghozzá Rugby-be, ami nem messze van Coventry-től, ami pedig szinte szomszédos Birmingham-mel. Ezek a városok Anglia közepén helyezkednek el, sok más tartománnyal együtt, amit az angolok nagyon fantáziadúsan Midlands-nek neveztek el. Na itt barangoltam én. 

Persze repültem, mert hogyan is juthatna el az ember lánya egy ilyen messzi földre a leggyorsabban? Még sosem jártam tengernél, ezért nagy élmény volt látni, mikor elhagytuk a szárazföldet és szinte meg sem tudtam különböztetni az ég kék színét a vízétől. Szerencsém volt, mert odafelé az ablak mellett ültem, így nézelődhettem, az idő is tiszta volt. Amit egyből megállapítottam Angliáról a magasból, hogy nem szokás paneleket építeni (szerencsére, így legalább Nekik nem kell visszabontani a 10. emeletet), gyakorlatilag szinte csak 1-2 szintes házakban laknak. Egyedül Birmingham belvárosában láttam magasabb lakóépületeket, de jellemzően a tégla, sűrűn saját névvel rendelkező (az enyém mondjuk Chocolate Heaven lenne), 1-2-3 szintes sorházak a tipikusak. 

Muszáj eldicsekednem, mikor megérkeztem, Soma várt a reptéren és kaptam ezt a gyönyörűséget (A tábla Cadbury tejcsoki előbb elfogyott, minthogy képet készíthettem volna róla.):

Aztán a vonatállomásra mentünk, amihez egy olyan tömpevonattal kell eljutni a reptérről, ami tulképpen magasvasút egy perces menetidővel. AirRail-nek hívják, de beszéljen helyettem egy vidi erről az útról, amit találtam a neten: https://www.youtube.com/watch?v=C_dDLOs9Oe8. Annyira megvolt a hullámvasút feeling, hogy őszintén hiányoltam egy-két huppanót! 

 Angliában nem csak egy szolgáltató van, akinek a vonataival utazni lehet, mint itthon a MÁV, komoly verseny van az utasokért, de sejthetitek, hogy a Stadler szintet mindig hozzák (sőt, ingyen Wifi van az állomásokon is). Hamar Rugbybe értünk, ami egy 70 000 fős városka (hazai viszonylatban szolnoknyian élnek ott), telis-tele olyan csodás vityillókkal, amelyeknek látványától néhány ismerősömnek akár többszörös "téglazmusa" is lehet. Mivel ezt a várost nem bombázták le a blitz idején a 2. vh-ban (erről később bővebben) szinte minden épület megmaradt ódon, hűvös angol formájában. Ja, egyébként Rugby arról híres, hogy az itteni Rugby School udvarán találták fel a Rugby játékot. Gyakorlatilag úgy, hogy ez a szerencsétlen Willian Webb Ellis felkapta játék közben a focilabdát. És ahelyett, hogy alaposan kikacagták volna, csináltak rá egy másik játékot. 

Ami egy magamfajta Harry Potter rajongó szívét megmelengetheti a Roxfortszerű gimnáziumokon túl, az egyértelmű Private Drive feeling, hiszen itt kezdődött minden! ;)

Kb. ezeket a helyeket jártuk be az első napomon. Szóval ami király Angliában, hogy zöld és vörös, szóval igazán látványos. Viszont ami kiidegel, ez a fordított közlekedés, egyszerűen nem tudtam megszokni...

Na annyi a mesélni valóm basszus, ez még csak az első nap volt (de már én unom), úgyhogy az alcímek alapján nyugodtan válogass csak az érdekesebb topikok közül!

Puszi :)